2011. augusztus 4., csütörtök

Képeslapok gondolatokkal fűszerezve...














Nem volt egyszerű ezt a pár képet kiragadni a rengeteg fotó közül...
Utazni mindig csodálatos, hiszen valami újat jelent - felfedezel egy új helyet annak minden apró részletével, művészettörténetével, az ott élő emberekkel, ételeik ízével.
Imádtam Toszkánát - korábban csak elképzelhettem, hogy ez így lesz. Igazi otthonommá vált arra a jó pár napra, amit ott tölthettem - még hiányos nyelvtudásom ellenére is. Úgy gondolom, hogy időnként valamennyi embernek szüksége lenne egy olyan utazásra, ahol ennyi mindent felfedezhet és közben maga mögött hagyhatja otthonát. Egészen más lenne akkor a világ...
Szerettem a mennyei ízeket, magyar nyelvet tanítani a dóm téren, megtapasztalni az "élő művészettörténetet" - rádöbbenni, hogy a művészeti albumokból szerzett tudás milyen más a valóságban, ott állni a hihetetlen méretű kupolák alatt vagy épp Ghiberti kapuja előtt, rátalálni a 23-as számra, hallani az angyalok énekét, túrázni a toszkán falvakban, megmártózni a tengerben, megpihenni a régi római színház lépcsőin, naplót írni a piazzákon.
Érzem, hogy erre a vidékre még visszatérek, mert rengeteg titok vár még felfedezésre.

Most pedig utazásom után feltöltődve, kipihenten, tele új ötletekkel és álmokkal itthon alkotok...tervezem a legújabb nyakláncokat és még más meglepetéseim is lesznek, amivel hamarosan ti, kedves olvasóim is találkozhattok majd. Még pár nap és jelentkezek...:)

Lábnyomok Toszkánából...