2010. szeptember 23., csütörtök
2010. szeptember 22., szerda
Napsütés a Balcsiról
2010. szeptember 9., csütörtök
A 23-as szám, avagy a titok nyitja
Egy korábbi bejegyzésben megígértem, hogy elárulok egy titkot. Ha mesebeli várost rajzolok házakkal, mindig megjelenik a házszámok között a 23-as szám. Ez a szám gyerekkorom óta elkísér, a családom lakásának száma. A rajzaimon épp ezért szerepel olyan gyakran, mert annak a háznak a kilincse az élményekkel teli gyerekkorom nyitja meg előttem...
2010. szeptember 7., kedd
2010. szeptember 4., szombat
Meseillusztrációk a nyárról
Már tervezem pár hete, hogy megmutatom a nyáron készült mesegrafikáimat - most lett rá időm. Hosszú ideje rajzolok, mindig kicsit másképp. Talán mert folyamatosan érnek bennem a gondolatok...talán mert mást akarok elmesélni...talán mert egy újabb technikával kísérletezem.
A bolygós kép most a kedvencem. Egy képzeletbeli, boldog világ...a sziklás bolygóval,ahol csak színes állatok élnek. A kizárólag természetes közeg, cukorka termésű fákkal Ancsáéknak. A kicsit városi, de szigorúan vidéki hangulatú bolygó Mériéknek, Noéminek, meg nekem. És persze felfedezésre vár még a két ismeretlen, lyukacsos földrész. Életünk mindennapjait meg hozzá is képzelhetjük, remélem nemsokára Veszprémben...
Az én igazi és örök hazám, a Balaton és Almádi. A nagy tenger, ezernyi színnel, minden nap más arcát mutatva.
Mesemadárka szárnyal a házak felett és az a bizonyos 23-as számú ház, ami örök szereplője rajzaimnak. Majd egy másik bejegyzésben elmesélem, miért...
És akkor a nagy, sötét tenger mélyén útra kelt a csirkelábú halacska. Egyszer csak talált egy víz alatti palotát...
És általában minden képnek külön története van, az életből, a gyökereimből merítek ihletet.
A bolygós kép most a kedvencem. Egy képzeletbeli, boldog világ...a sziklás bolygóval,ahol csak színes állatok élnek. A kizárólag természetes közeg, cukorka termésű fákkal Ancsáéknak. A kicsit városi, de szigorúan vidéki hangulatú bolygó Mériéknek, Noéminek, meg nekem. És persze felfedezésre vár még a két ismeretlen, lyukacsos földrész. Életünk mindennapjait meg hozzá is képzelhetjük, remélem nemsokára Veszprémben...
Az én igazi és örök hazám, a Balaton és Almádi. A nagy tenger, ezernyi színnel, minden nap más arcát mutatva.
Mesemadárka szárnyal a házak felett és az a bizonyos 23-as számú ház, ami örök szereplője rajzaimnak. Majd egy másik bejegyzésben elmesélem, miért...
És akkor a nagy, sötét tenger mélyén útra kelt a csirkelábú halacska. Egyszer csak talált egy víz alatti palotát...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)